A nevem Ena, ez pedig az én online menedékem, ahol elsősorban a gondolataimat, érzéseimet, valamint hosszabb-rövidebb írásaimat gyűjtöm össze. Találhatsz még nálam egyszerűbb grafikai szárnypróbálgatásokat, könyvkihívásokat és alkalomadtán dekorációs ötleteket is, amikkel az otthonom igyekszem hangulatosabbá varázsolni. Bővebben... >>>

Ha dobnál egy like-ot...Ha itt az oldalon hagynál nyomot...Ha levélben üzennél...


Jani és Pisti. TheVR.
Make Love Not Warcraft.Honlap szerkesztéshez.Amy világa.Kreatív ötletek.Borostyán Sziget.
Remie kuckója.
Emily gondolatai.Színes szavak.Egy titokzatos világ.Szitaköltő.

Ők itt mindenféle fájdalmaim ellenszerei, néha aktuális, máskor régi örök-kedvenc dallamaimmal bővítve ezt a végtelenségbe nyúló listát, amit a youtube révén megoszthatok veled is.

The Fields of Ard Skellig ~ The Witcher 3

Még több kedvenc dallamom itt . . . >>>

 
szavazás
Hozzád melyik áll közelebb?

Olvasás.
Írás.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

 

 

 

 

RÓLAM AKTUÁLIS BETŰK KÉPEK DEKOR KIHÍVÁS

frissítések // hírek // a legújabb tartalom

Fanfiction, mert jól esett.

Ezerkilencszázkilencvennyolc.

Most kivételesen nem magamról írtam, de még csak nem is valami szomorút, vagy egy megint könnyen túlgondolhatót.
Ez most könnyű és édes, mint a pillecukor, és egyetlen dologról szól csak, az viszont ott van minden sorában.
Egy újabb, és talán rövidke (HP) fanfiction-t hoztam ma, a Remus/Tonks párossal, valamint az egyik leghelyesebb varázslóbébivel a középpontban.
Ha szeretnéd elolvasni, akkor csak kattints!

Farkaskölyök

2015.12.28. 21:42

Karácsonyi hangulathoz.

Egy hegynyi avatar.

Halló! Gyártottam néhány karácsonyi avatart, felturbózva így kicsit nem csak a sütemény-díszítős és sütős-főzős hangulatomat, de még a reményt is, hogy hamarosan egy édes kiscica boldog gazdája leszek. ^^

Vidám készülődést kívánok, ha ezt olvasod, de leginkább azt, hogy legyen a Karácsonyod éppen olyan, amilyennek szeretnéd. ;)








2015.12.20. 10:21

Tizennegyedik morzsa.

A körforgásról.

Néha, amikor álom és ébrenlét határán egyensúlyozom a percet, bevillannak a már leélt életeim.

Az, amelyikben hóhérként csiszoltam egyre tökéletesebbre a végső csapást, hogy közben az arcom még előttem is titok volt, aztán egy másik, ahol mint szűkölő farkaskölyök szippantottam magamba az ébredező erdő illatát.

Férfi is lehettem már előzőleg. Mert csak a múltból magammal rángatott ösztön hagyatéka lehet, hogy megbámulok néha ugyanúgy egy-egy csinos nőt is az utcán, ahogy azt az esetek többségében inkább a férfiakkal teszem.

De voltam én már egészen apró halacska is, jelentéktelen cseppként csobbanva a végtelenbe, és lengedeztem végig egyszer százötven évet faként földbe gyökerezve, közben csak vártam; hol a csodát, hol meg a baltát.

Abban a sorsban pedig, amiben leginkább hinni tudtam, egy órásmester voltam, akinek a műhelye életeket is reparált, mert ott a visszafordíthatatlannal csaltam. Perceket adtam és vettem, bérül magamnak is éveket számoltam el, az egészben pedig a legjobb az volt, hogy szenvedéllyel űztem minden pillanatot, és közben felettem sem járt el az idő.

Van egy olyan élet, amitől viszont félek, mert szörnyű, mint a méreg. Meg a kínrím. Valóság a neve, és a jelen a jelmeze. Ebből egyelőre sem felriadni, sem kiszakadni nem tudok.
Itt csak egy hétköznapi emberlány vagyok, aki - ha a legfelső emelet az élet vége - kettesével szedi a lépcsőfokokat, úgy rohan az alkony felé, de csak mert összeomlik mögötte minden, amihez valaha hozzáért.

És mégsem cserélném el semmi könnyebbért ezt a félelmet. Igaz, hogy itt gyakran a szürke az egyetlen szín, és megesik, hogy önsajnálattól bűzlök, mégis, vannak napok, amikor csak biztonság és nyugalom leng körül, szinte bura alatt érzem magam, mintha én lennék a kis herceg egyetlen rózsája.

Ilyenkor csak mosolygok, már az sem érdekel, legközelebb mit vesz majd el tőlem a rák; a megmaradt időmet, vagy csak egy darabot belőlem. Mert mindent összevetve, ez az egyetlen életem, ahol enyém lehet az összes szerelmem, mint a könyvekbe zárt betűk, vagy egy csók attól, aki a legfontosabb.

Mindig, amikor megtorpanok, kézen fog a kényszer, de közben mégis támaszként inspirál. Egyszer a folytatásra buzdít, máskor csak a fülembe súgja: ma inkább ne is nyisd ki a szemed!

Vajon legközelebb miféle lényként tekintek majd vissza a most élő önmagamra?

2015.12.17. 07:11

Szárnyak zaja.

Megint a tündérek.

A tündérek a honlap tetején csak jönnek és mennek, a repülést soha meg nem unva váltogatják egymást, mintha muszáj lenne, úgyhogy a napokban szóltam nekik, jó lenne, ha abbahagynák kicsit ezt a mókát. Azóta nyugalom van. :3

Ezután, frissítettem (végre!) a polcom is, és még egy új írást is hoztam, aminek most semmi köze hozzám, Helgához viszont annál több. Mert nem elég, hogy róla szól, de még a cím is az ő nevét viseli.

... Helga ...

Ha pedig itt lent nagy bátran a "bővebben" linkre kattintasz, fotókat találsz majd az egyetlen hobbitról, aki képes megdobogtatni a szívem, és aki most hosszasan kielemzi, melyik ujjunkra nem ajánlatos húzni azt a bizonyos gyűrűt.

2015.12.12. 23:40

Tizenharmadik morzsa.

A hűségről.

:wave: by dxd Minden egyes morzsa, amit ide elhozok, valamilyen szinten személyes. Néha többé, máskor kevésbé. Ahogy már mondtam párszor, olyanok ők, mint egy blog, ami mellőzi a rendszerességet, és nem is mindig érthető konkrét. A mai is beáll félig ebbe a sorba, azzal a különbséggel, hogy kicsit félve osztom meg veled. Ennek az oka pedig nem is ritka kórság, egy olyan világban, ahol az önbizalom arany út lehet a boldogság felé.

Ez a morzsa a hűségről szól. (Igazából a fiúról, aki épp egy kemo utáni napon nevez engem szépnek, és aki még meg is csókol, annak ellenére, hogy tudja, szeretem a párom.)

... ide akkor kattints, ha szeretnéd elolvasni ...

2015.12.08. 19:45

Fanfic és képek.

I want to commit the murder I was imprisoned for.

Hallóka! Írtam még tegnap este egy rövidke fanfictiont Sirius Blackről, egész pontosan az azkabani kényszer-éveiről. Tényleg csak néhány gondolat, úgyhogy felesleges is volna hosszabban fecsegnem róla, inkább kattints a címére, ha szeretnéd elolvasni.

Megtört.

Itt lent pedig, a "bővebben" linkre klikkelve, megnézhetsz néhány képet, amik nagyon kedvesek a szívemnek. Van, hogy percekig is bámulom őket meredten, mert sokszor annyira többek tudnak lenni, mint egyszerű képek. Nekem. :3 Teljesen random kis válogatás ez, a felhalmozott kincseim közül szemezgetve. Egyelőre most csak ennyi, de majd érkeznek apránként a többiek is.
Figyelem, van köztük slash is! Szólok előre, mert így illik megakadályozni, hogy váratlanul, súlyos sérülést okozzanak - az arra érzékenyeknél - egyes fantáziák szüleményei. :$

2015.11.30. 16:47

Sweeter than bee pollen

... on a summer wind.

Új köntösbe bújtattam a honlapot, mert annyira zajlik körülöttem a tündérkedés egy ideje (a szokásos zsongáson is túl), hogy leállni sem bírok vele. Az egész a kishúgommal kezdődött, mert amikor róla írtam (ismét), annyira elkapott valami nagyon jó, hogy muszáj volt még itt is átalakítgatnom a dolgokat, hogy még inkább passzoljanak ehhez az érzéshez. :3 Az irományt, bár rövidke, fogadd szeretettel, és mint mondtam, az én pici tesóm és a tündérek, együttes erővel vettek rá, hogy írjak róluk néhány sort. Csak kattints, ha szeretnéd elolvasni!

...a tündér szíve erősen dobog és szabad...

2015.11.25. 10:51

Az ihletről.

Morzsa. És aztán megint csak morzsa. :)

Soha ne mondd, hogy soha! :)

Pattog a tűz.

Az asztalon felejtett pergamen vagyok. Tintára szomjazom. Rettegve gyűröm magam alá a sarkaimat kínomban, mert tudom - ihlet híján -, cserben fogsz hagyni ma is. Pedig olyan sok kívánságom lenne.
Mocskos szavakat akarok magamon érezni, vaskos hazugságokat, egy igazi kaland lábnyomát, és a való életet is, ahogy hozzám vágod nyersen. Vágyom még arra is, hogy végre a bőrömbe karcolj egy olyan szexuális fantáziát, amibe együtt pirulhatnánk bele. Sóvárogva nyújtóznék a toll alatt, papírnyelven nyögve könyörögnék a folytatásért, te pedig simogatnál minden egyes szóval, míg együtt mondatokat gyúrnánk belőlük. Nem értenéd, mi történik velem, de azért éreznéd a bizsergést az ujjaid alatt, ahogy a bőrünk összeér.

Bármit is írnál ma, a legjobb rész biztosan nem maradna el. De talán észre sem vennéd az orgazmusom két gondolat közt, pedig még a rostjaim is megolvadnának az örömtől, ha adnál rá esélyt. Óvatosan remegnék közben, nehogy megzavarjalak, és ha mégsem bírnék magammal, úgy a következő mondat hirtelen félbeszakadna, te pedig eldöntenéd helyettem, hogy könnyebb nekem a folytatás papírgalacsinként.
Ami pedig ezután következne, abban már nincs semmi meglepő: úgy hajítasz a tűzbe, mint egy használt szeretőt. Engem okolsz, amiért egy tehetségtelen senki vagy. Pedig én igazán készen álltam bármire.

Zsugorodom a lángok közt, füstként szökik el belőlem a szerelem egyetlen pillanat alatt. A halálom értelmetlen bosszú megint. Hisz' mindketten ugyanott tartunk: te a papírt hibáztatod, amiért nem mersz őszintén írni, engem pedig még mindig forróság kínoz, csak most már másképp fáj.

Aztán végleg ellobbanok.

Az idő lapoz egyet.

A tűz pedig pattog tovább.

2015.11.16. 21:54

Sweet. Nothing.

Kép-hegy.

Ebben a rövidke posztban képeket fogok megosztani. De nem akármilyeneket. Az összes rólam, illetve az életemről szól. Éppen ezért, a legtöbb meglehetősen intim, esetleg titokban készült (talán még én sem tudtam róla), vagy egyszerűen csak nem érett meg arra, hogy valaha is nyilvánosságra kerüljön.

Mégis elhoztam őket. Azért, hogy oldjam kicsit a valóságomból fröcsögő keserűséget. Mert ha nem lépek közbe, szép lassan megfertőz majd körülöttem mindent amit szeretek. Épp ezért vetek be még ilyen apróságokat is a harcomban. Ha kíváncsi vagy, esetleg vájkálnál, akkor kattints!

I PUG YOU!

2015.11.12. 16:56

Újabb morzsa.

Az egyik leghosszabb nap után.

A kezedben olcsó kávé, a szemedben fájdalom. Rám nézel, és tudom, épp próbálod megfejteni a pillantásom, ami ezer közül csak egy, és igazából már régóta nem is az enyém. Egy betegség bámul rád helyettem, ő pedig szereti eltúlozni a dolgokat.

Szívesen átváltoznék most. Akármi mássá, ami nem én vagyok, hogy álcázzam kicsit a gyengeséget. Bár megtehetném. Mert nem akarom, hogy ennyire félj. Csak azt, hogy könnyebb vagy egyszerűbb legyen, én pedig újra több, mint egy sápadt arcra vésett halálos ítélet.

Lennék a kedvedért...

... az apró ág, ami reszket a madárka alatt, de nélküle még inkább.

... a hang, ami a néma torkában rekedve csak üres levegőt kiált.

... a hajnal, aki saját Napjának fénye elől menekül.

... a sóhaj egy élet utolsó mondata után. De a szívdobbanás is: az első.

... a gondolat, amit csak lehunyt szemmel látni.

... a gyógyszer, ami a megszokás ellenszere.

... a föld legalsó rétege, vállamon minden sár súlyával.

... a jégkocka, aki a gyertyalángba szerelmes.

... a pitypang egyik ejtőernyőse viharos szélben.

... az ismeretlen a hídon, aki sem ugrani, sem maradni nem mer.

... az utolsó, aki a fülembe súgja: nem bírom tovább.

És néha... én lennék egy kicsit még Te is.

Olyankor pedig, már nem csak látnám, érezném is, milyen nagy szükséged van rá, hogy erős legyek megint. Tudom, csak kérnem kellene a segítséged, mégsem teszem meg. Már így is túl régóta vagy a forrása minden jónak az életemben. A saját tartalékaim rég feléltem.

És ahogy a kórterem komor falai közé is mindig egyedül lépek be, úgy arra a messzi helyre is nélküled indulok majd, ahonnan nem szoktak visszajönni az emberek.

2015.11.10. 15:59
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |