A nevem Ena, ez pedig az én online menedékem, ahol elsősorban a gondolataimat, érzéseimet, valamint hosszabb-rövidebb írásaimat gyűjtöm össze. Találhatsz még nálam egyszerűbb grafikai szárnypróbálgatásokat, könyvkihívásokat és alkalomadtán dekorációs ötleteket is, amikkel az otthonom igyekszem hangulatosabbá varázsolni. Bővebben... >>>

Ha dobnál egy like-ot...Ha itt az oldalon hagynál nyomot...Ha levélben üzennél...


Make Love Not Warcraft.Honlap szerkesztéshez.Amy világa.Borostyán Sziget.Szitaköltő.Remie kuckója.
Színes szavak.Egy titokzatos világ.

Ők itt mindenféle fájdalmaim ellenszerei, néha aktuális, máskor régi örök-kedvenc dallamaimmal bővítve ezt a végtelenségbe nyúló listát, amit a youtube révén megoszthatok veled is.

The Fields of Ard Skellig ~ The Witcher 3

Még több kedvenc dallamom itt . . . >>>

 
szavazás
Hozzád melyik áll közelebb?

Olvasás.
Írás.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

 

 

 

 

 

 

 

 

RÓLAM AKTUÁLIS BETŰK KÉPEK DEKOR KIHÍVÁS

frissítések // hírek // a legújabb tartalom

Mindenhol jó

de legjobb... otthon, a takaró alatt, egy jó könyvben. :)

:wave: by dxd*kv* Faraghatnék néhány sort a miértből is, ami miatt majdnem négy hónapig mellőztem online menedékem, de szerintem a legtöbb dolog csak nekem igazán izgalmas. Még akkor is, ha olyasmikről van szó, mint első saját otthon, meg a hatalmas kerttel járó rengeteg tennivaló, vagy a kiscicáim, akik ha nem lennének, akkor ez a hirtelen jött nyugalom talán máris túlságosan monoton volna. :3
Szóval, most inkább csak integetek annak, aki jár még erre rajtam kívül, minden másba pedig visszazökkenek lassacskán úgyis. Mert írogatni szeretnék újra; ha lehet, akkor egy picit komolyabb szinten, ami alatt egyelőre csak annyit értek, hogy jó volna kitartóbban ragaszkodnom egy-egy ötlet megvalósításához és végre nekivágni legalább egy a fejemben tekergő hosszabb történetnek is, mert évek óta egyik sem több gondolatnál.

Ő itt az egyik új barátom, aki bizony már hatvan is elmúlt.

2017.09.25. 18:47, Ena

A napsütésről.

Huszonkilencedik morzsa.

Mosollyá kanyarodik a szám sarkában a könnyek sós íze, mikor a semmiből pillangók súlytalan kacagása táncol körbe. Langyos szellő fog kézen, ismerős hangszerként simulva az ujjaimra, és a dallam is, amin együtt rezgünk, már túl régi húron pendül. Mégis egy pillanat alatt megszabadít. Vihartól bűzlő, mázsás kabátként omlik le rólam az irigység, és végre megint könnyen lélegzem. Mintha így csiripelne békét a szívembe a tavasz.

Engedd be a napfényt!
Hidd el, ugyanúgy simogat majd, ahogy a tökéletes szirmokat!



> > Elolvasnád a többi morzsát is? < <

2017.05.08. 08:05, Ena

Amíg a festék el nem fogy.

Újabb bohóckodás, otthoni dekoráció készítés.

Amíg a festék el nem fogy, mindig találok valami dekorálni valót itthon. Nagyon szeretem, ha egy lakáson belül (vagy akár csak helyiségenként is), megvan valamilyen módon az összhang a színekben. Éppen ezért, az étkező legutóbb bemutatott színei mellett kitartva (trombitavirág és jácint ~ ITT) most meghoztam a folytatást is. És már nem csak oda, de a hálókuckónkba és a nappaliba is. Ha kisüt a nap, folytatom tovább, maradt még egy kevés szín a vödör alján.





2017.04.19. 14:45, Ena

Random rajongás.

World of Warcraft. Néhány könyvjelző.

Néhány rém egyszerű könyvjelzőt készítettem és hoztam ma, így rajongva kicsit a fandomért, ami az elmúlt nyolc év alatt a legnagyobb kedvenceim közé furakodta magát. Ezúttal nem könyvekről, hanem egy mmorpg-ről van szó, amiről néhány szóban egyszerűen nem érdemes mesélni, a hosszabb fecsegésnek pedig semmi értelme, ha helyette akár részese is lehetsz az egésznek. :3 Vagyis a World of Warcraft-nak. >> blizzard <<

Teljes méretért csak kattints a kiválasztott képre! ~




> > Megnéznéd a többit is? < <

2017.04.07. 15:21, Ena

Élethelyzetjelentés.

Hol vagyok, mikor nem vagyok? :)

Elrabolt sok pillanat, amiket szavakba önteni most nem tudok.

Ezért a csend.

Fényképeket is hiába mentegetek, üres mind, ha nem mesélhetek róluk.

Ezért a sóhaj.

Csak ölelek mindent, ami olyankor is megmosolyogtat, mikor semmi okom nevetni.

Ezért fogok ezután inkább másokról írni.

2017.03.29. 20:20, Ena

A szépségről.

Huszonnyolcadik morzsa.

Olyan könnyű beleszeretni egy szép arcba, vagy a hangba, ami a fájdalmunkról énekel, de még egy könyv illatába is, ha a sorok között arról mesél, hogyan olvassuk ki egymás szeméből a szenvedélyt.
Annyi minden egyszerre a szépség, és mégis olyan egyszerű csodákat vonz az életbe.

Nyugalmat. Hogy néha békét kössön ész és szív.
Bátorságot. Azzá válni, akinek szeretnénk, ha látnának.
Türelmet.  Ami sosem feszíti szét erővel a rózsák bimbóit.
Csendet. Benne az összes válasszal.

Az igazi szépség kerüli a rivaldafényt; saját ragyogása van. Rajta nem fakít még az elmúlás sem, hiszen kedve szerint újjászülethet bármikor. Mint a titkos hely, ahol esténként a tengerbe csókol a nap.
Szeretet-vászonra mázol üzeneteket a remény összes színén, hogy mindenki megértse: néha könnyebb megtalálni másban, amit magunkban hiába keresünk.


> > Elolvasnád a többi morzsát is? < <

2017.03.20. 10:02, Ena

Egy ölelésnyi könyv.

Reszkess, Westeros! ^^

Igaz, hogy ma Remus Lupin születésnapja van (Ez alkalomból pedig Merlin éltesse még odaát is! ^^ <3), viszont én is kaptam ajándékot, egy ölelésnyi könyvnek álcázva. :3

2017.03.10. 14:09, Ena

A reményről.

Huszonhetedik morzsa.

Bárkit kézen fog és túlél mindenkit. Koronát dúdol fölém a csendből, mikor magányos vagyok, és ijesztő viharokból szakít nekem kabátot, hogy pajzsként viselhessem, ha félek. Legutóbb eső után lepett meg; a szivárványt tűzte díszként a hajamba.

- Na, hogy tetszik?

- Add inkább valaki másnak! Én nem merem hordani. Sosem leszek elég bátor ilyen őrült színekhez.

- Nem azért kapod, mert kérted. Csak teszem a dolgom. Végigsétálok veled az álmaidon, megmutatom, mi lenne, ha megint engednél annak a különös érzésnek, ami veled ébred minden reggel. A küldetésem akkor ér véget, mikor majd újra hinni kezdesz a kis hangocskának, aki a füledbe sugdos nyújtózkodás közben:

Ma. Minden. Lehetséges.


> > Elolvasnád a többi morzsát is? < <

2017.02.28. 17:04, Ena

Tavasz csalogató.

Hátha hamarabb érkezik. :)

Halló! Tavasz csalogatóként csináltam néhány új avatart a virágzó évszak tiszteletére. Tervem pedig van még ezer (fejben is, készülőben is), és bár itt nem mindig látszik, én bizony pörgök a háttérben megállíthatatlanul. Nem értem miért (jó, ez hazugság), de nem merek elhozni ide mindent, aminek itt lenne a helye. De majd összeszedem magam, ígérem! Magamnak. Azt mondják úgyis, hogy tavasszal könnyű csak igazán nagy levegőt venni és kicsit bátrabbnak lenni. :3








> > Megnéznéd a többit is? < <

2017.02.18. 13:24, Ena

A szilánkokról.

Morzsa. A huszonhatodik.

Törött emberek ragasztgatnak magukra földön heverő szilánkokat, a legtöbbnek az sem számít, ha valaki más színeiből épít magának új arcot a fintor elé. Nem azt bánják, hogy darabokra hullanak, a szégyentől jobban rettegnek, mert a kirakat díszein soha még egy repedés sincs.

Ezer idegen élet csörömpöl néma sikolyt a meztelen talpaik alá, ahogy egyre kétségbeesettebben, már térdig gázolnak a törmelékben. Elesnek, mégsem nyújtanak egymásnak kezet. Segítségre szorul mind, de csak véres cserepekbe kapaszkodnak.

Aztán megrészegíti őket a ragasztó szaga. Ezért lesz minden egyes újabb seb, egyben a következő elmulasztott lecke is.

Most még nem látják, miért nem szabad fájdalomra cserélni a tökéletlenséget.

És mire megértik, talán már csak a hegeik maradnak igaziak.


> > Elolvasnád a többi morzsát is? < <

2017.02.11. 14:18, Ena

Morzsa. Az újrakezdésről.

Régebben írt morzsa, aki most ismét aktuális. :)

Kedves, Tiszta Lap! Lehetne, hogy mindig ilyen makulátlan maradj? Tudod, hogy gondolkodás nélkül összegyűrlek, ha megint elrontod nekem. A baj pedig itt kezdődik: abban a pillanatban, hogy elhajítalak a többi mocsok közé, máris hiányzol. És mikor rád gondolok, néha észre sem veszem, hogy leírom a neved, ezzel kész is a következő méregből gyúrt galacsin.

Tényleg a papírral van a baj? Ugye minden a te hibád?

A kukából is kihalászlak. Ha válaszolsz.

Nahát, nyúzottnak látszol. Így már egészen hasonlítunk. Tudtam, hogy nem kellett volna eldobjalak.

Tessék, tiéd lehet a kezem. Rajzolsz nekem kicsit? Tartozol ennyivel, hiszen megmentettelek!

Micsoda? A lábam is akarod? Legyen. De akkor jobb, ha viszel mindent.

Hogy mit adok cserébe? Még több ráncot, ha nem fogysz ki a kérdésekből!

Tudod, amikor így megsértődsz, már tényleg majdnem olyan vagy, mint én.

De még haragodban is ügyelsz rá, hogy fájdalom nélkül vedd át tőlem az irányítást. Megérted, hogy idegen viselkedésed hosszú ideig csak álarcként viselem majd magamon, mégis türelmes maradsz. Időbe telik, mire én is belátom; tiszta lapot kezdeni nem azt jelenti, hogy a régi élet nem papírzörög többé ugyanúgy a bőröm alatt. Csakis akkor lehet kényelmesebb viselet egy új kezdet, ha néha hagyom, hogy az események írjanak engem, és nem pedig fordítva.


> > Elolvasnád a többi morzsát is? < <

2017.02.01. 19:41, Ena

I'm gonna swing...

...from the chandelier! \o/

Maddie Ziegler ihletésében készítettem a laptopomnak ezt az új háttérképet. Rémegyszerű, tudom, és éppen olyan világos is, mint a legtöbb, amit az utóbbi időben csináltam, de mostanában az ilyesmit szeretem viszontlátni a monitoron. Ha esetleg megtetszik valakinek - rajtam kívül -, használja egész nyugodtan, a teljes méret (1366x768) csak egy kattintásra van. :3


> > Megnéznéd a többi háttérképem is? < <

2017.01.27. 14:22, Ena

Morzsa a szomorúságról.

Akivel végre elengedtük kicsit egymás kezét. :)

A leghalványabb fényt is azonnal kiszimatolja, és máris ott lohol a nyomomban. Most épp azt akarja elhitetni velem, hogy több lehet egyszerű árnyéknál, ha hirtelen úgy dönt, lelép a falról és arc nélkül vigyorog rám.

- Ezúttal ki vagy? - Tartok a válaszától, ijesztő neveken mutatkozik be, mikor kettesben vagyunk.

- Valakinek kevés, másnak túl sok. Engem cserélsz el olyan könnyen hamis mosolyra minden alkalommal, mikor valaki megkérdezi: hogy vagy? Még égeti a könnycsepp a tenyered, de zsebre vágod azt is. Lehet, hogy a szomorúság vagyok, te viszont az egyik legnagyobb hazug, akiben valaha éltem. Mégis mitől rettegsz ennyire? Miért nem tőlem félsz? Feketébe márthatok mindent, amit szeretsz. Ez nem ijeszt meg? Az fontos csak, hogy titokban tartsd a létezésem? Mi értelme a rabságodnak, ha a börtön is te vagy? Miért nem küzdesz inkább ellenem? Könnyebben megadom magam, mint hinnéd. Mert nem ellened vagyok, hanem miattad létezem.

Engedj a bőröd alá és megmutatom!

Micsoda megkönnyebbülés lenne mindkettőnknek.

Elfelejteni egymást egy őszinte mosoly alatt nyújtózkodva.


> > Elolvasnád a többi morzsát is? < <

2017.01.19. 08:35, Ena

Egy nyúlfarknyi fanfiction

Remus/Tonks, mert nem tudom elfelejteni őket :)

Épp nasira vadásztam tegnap éjjel a konyhában, amikor alig fél perc kutakodás után feltűnt, hogy nem kapcsoltam villanyt, de a majdnem-telihold fénye mégis bőven elég volt, hogy felderítsem a terepet. Bámészkodtam kicsit az ablakban, aztán már a zsákmányomról is Remus Lupin jutott eszembe, meg Tonks, és hogy nekik milyen nagy szükségük volt ilyenkor a vidámságra. És szeretem elszigetelni őket még a háború zajától is, ezért írok köréjük olyan gyakran egyszerű jeleneteket, boldog perceket, rózsaszín hétköznapokat. Mint most is. De azt hiszem, máris többet beszéltem, mint ez a rövidke fanfiction, hiszen az egész alig  pár száz szó.  :$

Remus/Tonks ~ Menedék

2017.01.11. 15:57, Ena

A csendről.

Már nem is számolom hányadik morzsám. :)

Ócska szellő másnak a szélvihar, ha olyan apró, hogy csak a járda felett tekereg, egy marék avarral hadonászva. Mindenki látja, mégsem vesznek róla különösebben tudomást. Mert ma nem ők benne a levelek, nekünk jutott ki az őrült pörgés, és vele az esély a zuhanásra, vagy épp elengedni a hangunk kicsit. Hogy aztán nap végén, mikor emlékek ereszkednek le körénk a vihari utáni csendben, miénk lehessen az egyik legkedvesebb némaság is, ahogy szeretkezést követően nyugalomért reszket két lélegzet.


> > Elolvasnád a többi morzsát is? < <

2017.01.01. 16:06, Ena
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |