A nevem Ena, ez pedig az én online menedékem, ahol elsősorban a gondolataimat, érzéseimet, valamint hosszabb-rövidebb írásaimat gyűjtöm össze. Találhatsz még nálam egyszerűbb grafikai szárnypróbálgatásokat, könyvkihívásokat és alkalomadtán dekorációs ötleteket is, amikkel az otthonom igyekszem hangulatosabbá varázsolni. Bővebben... >>>

Ha dobnál egy like-ot...Ha itt az oldalon hagynál nyomot...Ha levélben üzennél...


Make Love Not Warcraft.Honlap szerkesztéshez.Amy világa.Borostyán Sziget.Szitaköltő.Remie kuckója.
Színes szavak.Egy titokzatos világ.

Ők itt mindenféle fájdalmaim ellenszerei, néha aktuális, máskor régi örök-kedvenc dallamaimmal bővítve ezt a végtelenségbe nyúló listát, amit a youtube révén megoszthatok veled is.

The Fields of Ard Skellig ~ The Witcher 3

Még több kedvenc dallamom itt . . . >>>

 
szavazás
Hozzád melyik áll közelebb?

Olvasás.
Írás.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 

 

 

 

 

 

 

 

 

RÓLAM AKTUÁLIS BETŰK KÉPEK DEKOR KIHÍVÁS

Remus/Tonks novellák
Remus/Tonks novellák : Menedék

Menedék

Az első közös ébredés.


Édes illatra ébred. Talán gyerekkorában érzett hasonlót utoljára. Azokban az időkben, amikor az igazán szörnyű napokat még képes volt rendbe hozni egy kis édesség. Hatalmasat ásítva kanyarintja maga köré a takaróját, hogy aztán kíváncsian szimatolva a csalogató finomság nyomába induljon. Néhány lépés csupán, hiszen a lakás egészen kicsi, és Remus most mégsem hiszi el a saját szemének, hogy még egy ilyen apró helyen is megeshet két csoda egyetlen nap leforgása alatt. Úgy méri végig a tűzhely előtt szorgoskodó, meztelen lány minden egyes porcikáját, mintha az éjszaka nem lett volna rá alkalma elégszer, és a mosoly az arcán máris több, mint egyszerű jókedv. Olyan, mint a halvány napsugár egy vaksötét szobában, ahová először pislog be igazi ragyogás. És Tonks éppen ebben a pillanatban fordul felé.

- Nem volt a szekrényedben semmi kedvemre való. Ezt leszámítva. – Remus csak ekkor veszi észre a régi, griffendéles nyakkendőt a lány nyakában. – Éhes vagy?

Egy újabb lépés átszelni a konyhát, így a férfi már gyengéden a vörös-arany ruhadarabba kapaszkodva válaszol. De nem szavakkal, a hangja az utolsó átváltozása óta még nem tért vissza.

- Végül is - sóhajtja Tonks két csók közé -, ebédnek is megteszi majd.

Remus aztán a hófehér takaró ölelésébe vonja párját is, amitől egy röpke pillanatig egészen úgy fest, mintha angyalszárnyat bontana a semmiből.
Hosszú évek óta most érzi először otthonának az ócska falak közé préselt menedéket. Égett palacsinta illattal a levegőben, és egy őrült boszorkánnyal az ölében.

Meg a szívében.

Hiszen ez a lány az első, akinek újra és újra elhiszi az egyik legszebb hazugságot; hogy igenis ki lehet zárni a külvilágot, és ha eltorlaszolnak minden ajtót meg ablakot, akkor együtt elrejtőzhetnek még a telihold fénye elől is.

 

Még nincs hozzászólás.