A nevem Ena, ez pedig az én online menedékem, ahol elsősorban a gondolataimat, érzéseimet, valamint hosszabb-rövidebb írásaimat gyűjtöm össze. Találhatsz még nálam egyszerűbb grafikai szárnypróbálgatásokat, könyvkihívásokat és alkalomadtán dekorációs ötleteket is, amikkel az otthonom igyekszem hangulatosabbá varázsolni. Bővebben... >>>

Ha dobnál egy like-ot...Ha itt az oldalon hagynál nyomot...Ha levélben üzennél...

Jani és Pisti. TheVR.
Make Love Not Warcraft.Honlap szerkesztéshez.Amy világa.Kreatív ötletek.Borostyán Sziget.
Remie kuckója.
Emily gondolatai.Novus.Laura könyvespolca.Színes szavak.

Ők itt mindenféle fájdalmaim ellenszerei, néha aktuális, máskor régi örök-kedvenc dallamaimmal bővítve ezt a végtelenségbe nyúló listát, amit a youtube révén megoszthatok veled is.

Morandi ~ Angels

Még több kedvenc dallamom itt . . . >>>

 

RÓLAM AKTUÁLIS BETŰK KÉPEK DEKOR KIHÍVÁS

frissítések // hírek // a legújabb tartalom

Egy nyúlfarknyi fanfiction

Remus/Tonks, mert nem tudom elfelejteni őket :)


e g y  i g a z á n  v i d á m   d a l l a m   h u l l á m z i k  a  k é p  a l a t t  ^^

Épp nasira vadásztam tegnap éjjel a konyhában, amikor alig fél perc kutakodás után feltűnt, hogy nem kapcsoltam villanyt, de a majdnem-telihold fénye mégis bőven elég volt, hogy felderítsem a terepet. Bámészkodtam kicsit az ablakban, aztán már a zsákmányomról is Remus Lupin jutott eszembe, meg Tonks, és hogy nekik milyen nagy szükségük volt ilyenkor a vidámságra. És szeretem elszigetelni őket még a háború zajától is, ezért írok köréjük olyan gyakran egyszerű jeleneteket, boldog perceket, rózsaszín hétköznapokat. Mint most is. De azt hiszem, máris többet beszéltem, mint ez a rövidke fanfiction, hiszen az egész alig  pár száz szó.  :$

Remus/Tonks ~ Menedék

2017.01.11. 15:57, Ena

A csendről.

Már nem is számolom hányadik morzsám. :)

Ócska szellő másnak a szélvihar, ha olyan apró, hogy csak a járda felett tekereg, egy marék avarral hadonászva. Mindenki látja, mégsem vesznek róla különösebben tudomást. Mert ma nem ők benne a levelek, nekünk jutott ki az őrült pörgés, és vele az esély a zuhanásra, vagy épp elengedni a hangunk kicsit. Hogy aztán nap végén, mikor emlékek ereszkednek le körénk a vihari utáni csendben, miénk lehessen az egyik legkedvesebb némaság is, ahogy szeretkezést követően nyugalomért reszket két lélegzet.

2017.01.01. 16:06, Ena

Szárnyak zaja.

A tündérek vajon hisznek még az emberekben?

:wave: by dxd Avatarokat készítettem ma, tündér(mese) témában. Közben egyre jobban összemelegedtünk a photoshop és én, a tündérek meg csak suttogtak a fülembe: soha ne alkudozz magaddal, ha az álmaidról van szó! Hidd el, és várd, és kergesd, amit elképzeltél, a lényeg, hogy maradj hű, ne cseréld könnyen másikra! Ki tudja, lehet ő kap majd szárnyra egy váratlan pillanatban helyetted is.


(Folytatás a "bővebben" linkre kattintva)

2016.12.21. 08:03, Ena

Megint morzsa, ismét száz szóban.

A türelmetlenségről.

Együtt élni a Holddal sötét és hideg kaland. Lelkifurdalás nélkül élvezni a napfényt, talán még nehezebb. Csak kifújni a levegőt és lehunyni a szemem, miközben ott csimpaszkodik minden gondolatomon a bizonytalanság. A törékeny jelen pedig nem érti; mi kúszhat úgy a libabőr alá, hogy mosolyognom kell tőle, de közben fáj is?

Mi tartja szüntelen dobolásban a lábam? Vajon ebben az állandó várakozásban kellene kitaposnom egy új utat? Amelyiken haladva az álmokból tervek lesznek, a kérdőjelek elfelejtik, hogyan kell görbülni, én pedig rátalálhatok egyre több olyan helyre, ahol nem szégyellem, aki vagyok. A két fülem, meg a bordáim közt.


> > Elolvasnád a többit is? < <

2016.12.16. 20:25, Ena

Az egyszerű életről.

A huszonkettedik morzsám, kis rendrakás után. :)

A falevelek tényleg akkor a legszebbek, mikor már bárki rájuk taposhat odalent? Ha padlón vagyunk, ez miért nem jut eszünkbe? Csak fekszünk az avarban felejtve, kimerülten, de már nem látjuk a színeket.

Sokszor könnyebb észrevenni azt, ami fáj, főleg ha csontig hatol, és valódi seb nélkül is úgy kínoz, hogy mindent összemaszatol, mégsem vérzik sohasem. De meglátni a kopaszodó lombban a koronát, ugyanilyen egyszerű.

Mint hagyni egy huncut félmosolynak, hogy megpihenjen kicsit az arcomon; úgy nyugtat meg, hogy észre sem veszem, és közben nem kér érte semmit. Mert ő igazából nem is az enyém, tőled kapom kölcsön mindig.
Hogy rombolja kicsit a Poklot, itt bent.


> > Elolvasnád a többit is? < <

2016.12.05. 20:54, Ena

Kiültem a dombtetőre.

Miért nem néztem szerteszét?

~ esőcsepp a tarkón ~ kötött pulcsi ~ forralt bor ~ didergés  ~ sápadt levelek ~
~ egy szál gyertya azokért, akik hiányoznak ~ és egy másik, a hangulat miatt ~

Tetszik, hogy az ősszel együtt térek vissza online menedékembe, mert így nem csak a kinti szomorkás köd ül majd a ruhámon, meg a hajamban, de főleg a gondolataim közt, hanem az a mosolygó narancsfény is, aminek lehunyt szemmel minden illatát érzem. Ilyenkor azt képzelem, így próbál meg átölelni a legszebb évszak, láthatatlanul is aranyszín melegséggel.

Talán ezért is készítettem visszatérésem apropójára néhány tarka, őszi avatart, és azt hiszem, fogok majd írogatni is megint, de vissza kell rázódnom előbb a merszbe, amihez még mindig remek tanárom van, aki nem csak türelemből, hanem kitartásból is diplomázott. ^^







> > Megnéznéd a többit is? < <

2016.10.21. 16:38, Ena

Nyár van, Nyár! :)

És a huszonhetedik morzsa. Hmm... a muszájról?

^^

Vannak pillanatok, amik attól lesznek igazán különlegesek, hogy tudom, soha nem történhetnek meg újra. Ezért sírok néha olyankor is, amikor mindenki más nevet körülöttem. Pedig, ha engednék, belőlük is meríthetnék most erőt, míg néhány cipősdobozba meg zsákba csomagolom huszonnyolc évem.

De talán nem is az a fontos, hogy velük vagy nélkülük indulok-e. A változás kell most, és nem a társaság. Még így is, hogy csak remélhetem; van valahol egy hely, ahol kertelés nélkül kimondhatom, amit gondolok, ahol annyiszor keverhetem össze a naplementéket a hajnalokkal, ahányszor csak akarom, és ahol a bajból sem mindig a vészkijárat lesz az egyetlen friss levegőre nyíló ajtó.

Fáradt vagyok, félek kicsit, a szomorúság mégis elkerül. Talán nincs már rajtam elég hús, hogy rághasson a bánat? Akármi is ez, két kézzel kell kapaszkodnom belé, egészen addig, amíg megtanulom az új életem ábécéjét, hogy aztán mesélhessek megint. Rólam, magamnak, ha olvasod, még neked is, mert jó néha újra létezni kicsit az elmúlt pillanatokban.


> > Elolvasnád a többit is? < <

2016.07.01. 14:03, Ena

Néhány szóban.

Huszonhatodik morzsám. A mosolyról.


A mosolyról

Csendet gombol a kabátom alá a szél, hűvösen kócol ma is. Közben egy kirakat üvegéről halvány mosoly lesi minden mozdulatom. Már csak ő maradt nekem? Miért követ mindenhová, pocsolyákon át, meg buszok mocskos ablakain? Látom folyton, még a te szemedben is.
Az anyagi világban igaz semmim sincs, és már nem tudok hová hazamenni sem, mégis szeretném elhinni, amit mondasz; hogy amíg tudok őszintén mosolyogni, igenis gazdag ember vagyok.
Az új otthonom a szívemben akarom hordani a mai naptól, hogy legalább a szerelmünk fölött legyen fedél, mikor a nyugalom végre úgy dönt, végleg beköltözik mellé.


> > Elolvasnád a többit is? < <

2016.05.16. 09:45, Ena

A huszonötödik morzsám.

A hazugságról.

Már rég nem érdekel, hogy ki nevet rajtam, amiért olyan hétköznapi varázslatokba kapaszkodva próbálom túlélni az életem, amik észrevétlenül bújnak meg köztünk a szürkeségben, hogy megfogalmazhatatlan egyszerűséggel teremtsenek szeretetet a semmiből.

Elég a felesleges harcból, túlgondolásból, a kudarcként megélt egyedüllétből. Nem tetszik a lány, akivé szép lassan válok, miközben ok nélkül, és mégis görcsösen feszengve, meg akarok felelni minden helyzetnek és minden körülöttem létezőnek.

Már nem félek egyedül maradni magammal, mert úgy gondolom, két fajta magány létezik; az egyik, amelyiket keresem, ha a szó már nem elég, és a másik, ami elől inkább menekülni szoktam. Néha persze megtörténik, hogy mindketten fogják a kezem. Mint ma is. Hajnal volt még, az orgonabokrok mellett álltam, és egyszerre éreztem, hogy a része vagyok végre én is valami igazán gyönyörűnek, de ahogy kívülről szemléltem a pillanatot, fojtogatott az elvágyódás is ebből az egészből.

Elhiszem, hogy álruhát húz néha a boldogság, persze ilyenkor nem elbújni akar, csak rávenni, hogy keressem, még akkor is - és főleg akkor -, ha elsőre úgy tűnik, nincs a közelben. Ő volt ott az összes lila szirmocska mögött is reggel, abban a különös kettősségben, ami ezer apró arccal illat-mosolyt kacsintott felém.

Már csak egy dolgot nem értek: miért ilyen könnyű hazugságokat leírni?


> > Elolvasnád a többit is? < <

2016.05.07. 20:51, Ena

The Walking Dead avatarok.

És pár szó egy készülőben lévő fanfiction-ről.

Eredetileg The Walking Dead avatarokkal készültem, végül viszont "csak" egy Daryl és a járkálók kategória készült belőle, szóval a 'bővebben' link alatt ezúttal minimális mennyiségű horrort találsz majd, és a vadászt, aki szabadidejében a szívem egyik csücskén ücsörög.
Picit még a témánál maradva elhintem azt is, hogy az utóbbi időben rengeteg - és még több - fanfiction ötlet motoszkál a fejemben, szintén Darylnek köszönhetően, és leginkább crossover köntösbe bújtatva. (Ha olvasgattál már nálam, sejtheted melyik fandommal mostam össze.^^) Egyelőre bármiféle konkrétabb cél nélkül, egyszerűen csak szórakoztatom magam a dologgal, és bár nem szokásom túl hosszan mesélni, ezt most mégis sok-sok fejezetre bontva tervezem, ha pedig megjön közben a merszem - esetleg bárki más kíváncsisága -, akkor mindenképpen elhozom majd ide is.

2016.04.30. 14:20, Ena
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |